
Rendszertani besorolás
- Ország
- Állatok · Animalia
- Törzs
- Ízeltlábúak · Arthropoda
- Osztály
- Pókszabásúak · Arachnida
- Rend
- Pókok · Araneae
- Alrend
- Mygalomorphae
- Család
- Theraphosidae
- Nem
- Acanthoscurria
Az Acanthoscurria geniculata nagy termetű, talajlakó madárpók Brazília északi részének amazóniai térségéből. Sötét teste, vöröses szőrzete és világos térdrajzolata feltűnő, de védekező viselkedése miatt megfigyelése és tartása körültekintést igényel.
A faj legfontosabb adatai
Méret, életmód és a fajra jellemző tudnivalók, könnyen áttekinthetően.
- Tudományos név
- Acanthoscurria geniculata
A faj és a szinonimák azonosításához a World Spider Catalog használható.
- Testhossz
- Testhossz: hím kb. 48,7 mm, nőstény kb. 62,3 mm; a nőstény általában nagyobb.
A faj leírása és újravizsgálata szerint a testhossz hímnél 48,7 mm, nősténynél 62,3 mm volt; ezek vizsgált példányértékek, nem maximális adatok.
- Lábfesztáv
- Lábméret: a IV. láb vizsgált hossza hímnél 91,9 mm, nősténynél 79,3 mm; a teljes lábfesztávra nincs egységes, megbízható adat.
A vizsgált példányok IV. lábának hossza hímnél 91,9 mm, nősténynél 79,3 mm volt; ez nem teljes lábfesztáv.
- Élettartam
- Fajspecifikus élettartama nem dokumentált
A hím és nőstény, illetve a vadon és fogság adatait külön kezeld.
- Elterjedés
- Eredet: Brazília északi része, az Amazonas-medence.
Az eredeti és modern taxonómiai adatok Brazília északi részéről, Roraima és Pará államból származó példányokat dokumentálnak.
- Táplálkozás
- Táplálék: főként rovarok és más kisebb ízeltlábúak; nagy példány alkalomszerűen nagyobb zsákmányt is elfogyaszthat.
Madárpókként főként ízeltlábú zsákmányra épülő ragadozó; fogságban ezt rendszerint tücskökkel, csótányokkal és más megfelelő takarmányállatokkal modellezik.
- Természetes élőhely
- Élőhely: meleg, nedves trópusi erdőtalaj és avarréteg; rejtekhelyeket, sekély üregeket is használhat.
Talajlakó theraphosida; a természetrajzi adatok trópusi amazóniai élőhelyekről származnak.
- Háló és vadászati mód
- Háló: nem fogóhálóval vadászik; talajon lesből támad, és kevés, strukturális vagy jelzőszerepű selymet használ.
A faj talajlakó, nem klasszikus hálószövő vadász; a hálót elsősorban búvóhelye körül és a környezet érzékelésére használhatja.
- Méreg és védekezés
- Méreg: emberre rendszerint nem tekintik orvosilag jelentős veszélyűnek, de a harapás fájdalmas lehet; védekezéskor csalánszőröket is használhat.
A theraphosidák mérge általában nem számít orvosilag jelentősnek, de a nagy csáprágók miatt a harapás fájdalmas lehet.
- Aktivitás
- Aktivitás: többnyire éjszakai és alkonyati; nappal rendszerint rejtőzik.
A fajhoz kapcsolódó természetrajzi megfigyelések és a madárpókok általános életmódja alapján főként éjszakai, illetve alkonyati aktivitás várható.
- Tartási igény
- Tartás: talajlakó, meleg és mérsékelten–magasan párás környezetet, mélyebb aljzatot, búvóhelyet és mindig elérhető vizet igényel; kézbe venni nem ajánlott.
Fogságban nagy, talajlakó madárpókként tartják; a faj nagy mérete és védekező természete miatt biztonságos, jól szellőző, stabil tartóhely szükséges.
- Szaporodás
- Szaporodás: párzás után a nőstény petecsomót készít; a sikeres pároztatásnál a hím biztonsága és a nőstény védekező viselkedése fontos tényező.
A Theraphosidae család fajai petecsomót készítenek; az A. geniculata szaporodásáról a részletes, fajspecifikus adatok korlátozottabbak.
- Természetvédelmi helyzet
- Státusz: érvényes fajnév; ismert szinonimája az Acanthoscurria transamazonica Piza, 1972.
Az ITIS és a World Spider Catalog adatai szerint a faj érvényes, elfogadott taxon; az Acanthoscurria transamazonica szinonimának számít.
Hol él a természetben?
Fedezd fel az őshonos előfordulás országait.
Ország szintű áttekintés; a színezés nem jelenti az ország teljes területének benépesítését.
Biztosan dokumentált őshonos ország: Brazília. A szakirodalmi adatok alapján az Amazonas-medence északi része, többek között Roraima és Pará állam.
A jelölések a modell általános tudásából készültek, webes ellenőrzés nélkül.
Sematikus országos áttekintés; a kis szigetállamokat pont jelölheti.
Felismerés és megjelenés
Az Acanthoscurria geniculata a Theraphosidae család egyik feltűnő, nagy termetű dél-amerikai faja. Sötét, vöröses szőrzetű testét a lábak ízületein megjelenő világos sávok díszítik. Talajlakó életmódú, többnyire éjszaka mozog, és zsákmányát lesből ejti el.
A faj fogságban is ismert, de robusztus felépítése, gyors növekedése és védekező viselkedése miatt nem kezdőknek való látványállat. A felelős tartás alapja a megfelelő hely, a nyugodt bánásmód és a vadon befogott példányok kerülése.

Felismerés és megjelenés
Az Acanthoscurria geniculata robusztus testű, nagy termetű madárpók. Alapszínezete sötétbarna vagy csaknem fekete, a potrohot bársonyos, gyakran vöröses szőrzet borítja. Legfeltűnőbb bélyege a lábak ízületein, különösen a térd környékén látható széles krémszínű–fehéres szőrzet, amely erős kontrasztot alkot a sötét lábakkal.
A világos ízületi mintázat adja a faj közismert, fehértérdű jellegét. A fiatal példányok színezete és mintázata fejlődés közben változhat, ezért a biztos meghatározáshoz a testarányokat, a szőrzetet és felnőtt példányoknál a ivari bélyegeket is együtt kell vizsgálni. A fajt korábban az Acanthoscurria transamazonica névvel is összekapcsolták; ez ma szinonimának számít.
Élőhely és elterjedés
Őshonos elterjedése Brazília északi részére, az Amazonas-medence térségére esik. A rendelkezésre álló taxonómiai adatok többek között Roraima és Pará államból származó példányokat dokumentálnak. A faj meleg, nedves trópusi környezethez alkalmazkodott.
Elsősorban az erdő talajszintjén él, ahol avarréteg, kidőlt ágak, gyökerek és természetes üregek kínálnak fedezéket. Talajlakóként nem a lombkoronában keresi a zsákmányt, és nem épít klasszikus, rovarfogó hálót. A pontos mikroélőhelyek és a természetes állománysűrűség kevésbé ismertek, ezért a faj elterjedését nem érdemes a kereskedelmi előfordulásokból következtetni.

Táplálkozás és vadászat
Vadászata során rezgésekkel és a talaj közvetítésével érzékeli a közeledő zsákmányt. Nem fogóhálóval ejti el prédáját, hanem a rejtekhelyéről indulva ragadja meg az elérhető állatot. A természetben főként rovarokat és más kisebb ízeltlábúakat fogyaszt; nagy példány alkalmanként nagyobb zsákmányt is legyőzhet.
Fogságban megfelelő méretű tücskök, csótányok és más, megbízható helyről származó takarmányállatok adhatók. A zsákmány ne legyen nagyobb annál, amit a pók biztonságosan kezel, és a meg nem evett állatokat el kell távolítani, különösen vedlés előtt. Friss víz mindig legyen előtte, a táplálás gyakoriságát pedig a pók méretéhez, életkorához, hőmérsékletéhez és kondíciójához igazítsd.
Szaporodás és életciklus
A párzás után a nőstény petecsomót készít, amelyet őrizhet és forgathat. A Theraphosidae fajainál a szaporítás időzítése, a vedlési állapot és a nőstény reakciója meghatározó. A hím biztonsága különösen fontos, mert a nőstény védekezően léphet fel, akár a párzás közben vagy után is.
Fajspecifikus, minden körülményre érvényes szaporítási adatok nem állnak rendelkezésre. Szaporítással csak tapasztalt tartó próbálkozzon, előzetesen biztosítva a megfelelő elkülönítést és a fiatalok elhelyezését. Vedlés előtt és közben ne zavard a nőstényt, és ne kínálj zsákmányt a vedlő példánynak.
Méret és élettartam
A vizsgált példányok testhossza hímnél körülbelül 48,7 mm, nősténynél 62,3 mm volt, így a nőstény általában nagyobb és zömökebb. Ezek konkrét vizsgálati értékek, nem a faj maximális méretei.
A rendelkezésre álló adatok egy hímnél 91,9 mm-es, egy nősténynél 79,3 mm-es IV. lábhosszt adnak meg. Ez egyetlen láb vizsgált hossza, nem teljes lábfesztáv, ezért a fajra vonatkozó egységes maximális lábméretet nem adunk meg.
A nőstények várható élettartama jóval hosszabb a hímekénél, de pontos, minden példányra alkalmazható évszám nem áll rendelkezésre. Az életkort a növekedési ütem, a hőmérséklet, a táplálás, a vedlések és az általános tartási körülmények is befolyásolják.
Méreg és találkozás az emberrel
A nagy csáprágók miatt a harapása fájdalmas lehet, bár a faj mérgét általában nem tekintik emberre orvosilag jelentős veszélyűnek. Ez nem jelenti azt, hogy ártalmatlan: egyéni érzékenység, helyi fájdalom és duzzanat előfordulhat, a sérülés pedig elfertőződhet.
Védekezéskor csalánszőröket is a támadó felé dörzsölhet. Ezek bőrön, szemen vagy légutakban irritációt válthatnak ki. Ne fújd, ne piszkáld és ne kényszerítsd mozgásra. Harapás vagy erős irritáció után kérj orvosi segítséget, különösen szokatlanul erős vagy tartós tünetek esetén. A pókot ne érintsd meg puszta kézzel.
Tartás és felelős megfigyelés
Fogságban talajlakó fajként kell berendezni a helyét. Adj legalább a testhosszhoz igazodó, biztonságosan zárható és jól szellőző tartóhelyet, amelyben a pók meg tud fordulni, és amelyet nem tud könnyen felnyitni. A mélyebb, tömöríthető, vegyszermentes aljzat lehetővé teszi a sekély ásást és a természetes rejtekhely kialakítását.
Mindig legyen elérhető sekély víztál. A környezet legyen meleg és mérsékelten–magasan párás, de ne álljon benne a nedvesség, és a szellőzés se romoljon. A túlzottan átázott, levegőtlen aljzat penészedést és egészségügyi problémákat okozhat. Búvóhelyre, nyugodt elhelyezésre és zavartalan vedlési lehetőségre is szüksége van.
Ne vedd kézbe. A nagy testű fajok leejtéskor könnyen megsérülnek, miközben a pók a csalánszőreivel vagy harapással védekezhet. Költöztetéshez használj megfelelő méretű, biztonságos áthelyező eszközt, és a terráriumot csak szükséges karbantartáskor nyisd ki.
Hasonló fajok és megkülönböztetés
A fehértérdű mintázat miatt a faj több más, sötét alapszínű Acanthoscurria-fajjal vagy hasonló megjelenésű madárpókkal is összetéveszthető. A pusztán fényképes azonosítás félrevezető lehet, különösen fiatal példányoknál, amelyek színezete még nem teljesen alakult ki.
Megkülönböztetéskor a lábak világos ízületi sávját, a potroh szőrzetének árnyalatát, a test felépítését és a származási adatokat együtt vizsgáld. Kereskedelmi név, például a „fehértérdű madárpók”, önmagában nem mindig bizonyítja a faji azonosságot. Bizonytalan példánynál kérj tapasztalt szakembertől vagy taxonómustól meghatározást.
Természetvédelmi tudnivalók
A faj érvényes tudományos neve Acanthoscurria geniculata. A nem a Theraphosidae családba, azon belül a Mygalomorphae alrendbe tartozik. A tudományos név szerzői hivatkozása: C. L. Koch, 1841.
A természetvédelmi helyzetére vonatkozó, részletes és egységes állományfelmérés a rendelkezésre álló adatok között nem szerepel. Ezért a helyi populációk állapotáról, trendjéről vagy pontos jogi besorolásáról nem adható biztos összefoglaló. Felelős választáskor kizárólag dokumentált, jogszerű és fogságban született vagy igazolt eredetű példányt válassz; a vadon befogott állatok vásárlása fokozhatja a természetes állományokra nehezedő nyomást.
Kérdezted? Megválaszoljuk.
Gyakori kérdések
Mekkora lehet az Acanthoscurria geniculata?
A vizsgált példányok testhossza hímnél körülbelül 48,7, nősténynél 62,3 mm volt. Ezek nem maximális értékek, a teljes lábfesztávra pedig nincs egységesen megbízható adat.
Veszélyes az emberre?
Mérge általában nem számít orvosilag jelentősnek, de a harapás fájdalmas lehet. A pókkal való közvetlen érintkezést ezért kerüld, és számolj a csalánszőrök irritáló hatásával is.
Mikor lehet a legkönnyebben megfigyelni?
Leginkább alkonyat után vagy éjszaka. Nappal sok egyed a búvóhelyén pihen, ezért a rövid esti megfigyelés kevésbé zavaró.
Tartható terráriumban?
Igen, fogságban tartják, de mérete, gyors növekedése és védekező viselkedése miatt tapasztalt tartónak való. Nagy, biztonságos, jól szellőző terráriumot, mély aljzatot, búvóhelyet és állandóan elérhető vizet biztosíts.
Meddig élhet?
A pontos élettartam egyedenként változik, de a nőstények várhatóan jóval tovább élnek a hímeknél. A hím kifejletté válás után rendszerint rövidebb ideig él, különösen a szaporodási időszakot követően.
Fehértérdű madárpók (Acanthoscurria geniculata)
Acanthoscurria geniculata

Az Acanthoscurria geniculata nagy termetű, talajlakó madárpók Brazília északi részének amazóniai térségéből. Sötét teste, vöröses szőrzete és világos térdrajzolata feltűnő, de védekező viselkedése miatt megfigyelése és tartása körültekintést igényel.
Legfontosabb jellemzők
- Testhossz
- Testhossz: hím kb. 48,7 mm, nőstény kb. 62,3 mm; a nőstény általában nagyobb.
- Lábfesztáv
- Lábméret: a IV. láb vizsgált hossza hímnél 91,9 mm, nősténynél 79,3 mm; a teljes lábfesztávra nincs egységes, megbízható adat.
- Élettartam
- Fajspecifikus élettartama nem dokumentált
- Elterjedés
- Eredet: Brazília északi része, az Amazonas-medence.
- Táplálkozás
- Táplálék: főként rovarok és más kisebb ízeltlábúak; nagy példány alkalomszerűen nagyobb zsákmányt is elfogyaszthat.
- Természetes élőhely
- Élőhely: meleg, nedves trópusi erdőtalaj és avarréteg; rejtekhelyeket, sekély üregeket is használhat.
- Háló és vadászati mód
- Háló: nem fogóhálóval vadászik; talajon lesből támad, és kevés, strukturális vagy jelzőszerepű selymet használ.
- Méreg és védekezés
- Méreg: emberre rendszerint nem tekintik orvosilag jelentős veszélyűnek, de a harapás fájdalmas lehet; védekezéskor csalánszőröket is használhat.
- Aktivitás
- Aktivitás: többnyire éjszakai és alkonyati; nappal rendszerint rejtőzik.
- Tartási igény
- Tartás: talajlakó, meleg és mérsékelten–magasan párás környezetet, mélyebb aljzatot, búvóhelyet és mindig elérhető vizet igényel; kézbe venni nem ajánlott.
- Szaporodás
- Szaporodás: párzás után a nőstény petecsomót készít; a sikeres pároztatásnál a hím biztonsága és a nőstény védekező viselkedése fontos…
- Természetvédelmi helyzet
- Státusz: érvényes fajnév; ismert szinonimája az Acanthoscurria transamazonica Piza, 1972.
Felismerés és megjelenés
Az Acanthoscurria geniculata a Theraphosidae család egyik feltűnő, nagy termetű dél-amerikai faja. Sötét, vöröses szőrzetű testét a lábak ízületein megjelenő világos sávok díszítik. Talajlakó életmódú, többnyire éjszaka…
Élőhely és elterjedés
Őshonos elterjedése Brazília északi részére, az Amazonas-medence térségére esik. A rendelkezésre álló taxonómiai adatok többek között Roraima és Pará államból származó példányokat dokumentálnak. A faj meleg, nedves…
Tartás és felelős megfigyelés
Fogságban talajlakó fajként kell berendezni a helyét. Adj legalább a testhosszhoz igazodó, biztonságosan zárható és jól szellőző tartóhelyet, amelyben a pók meg tud fordulni, és amelyet nem tud könnyen felnyitni. A…


